A parkolás története

Mélygarázsok, parkolóházak története


Ahogy egyre több és több ember tudta megengedni magának, hogy autója legyen, úgy nőtt a szükséglet a parkolóhelyekre is. Parkolás problémává vált, a városok olyan megoldást kerestek, hogy a lehető legkisebb helyen minél több autó egyidejű tárolását meg tudják oldani.
Az első autók jellemzően nyitott tetejű, bőrüléses járművek voltak, így nem voltak olyan időjárásállók, mint a mai autók. Emiatt olyan fedett helyet kellett létrehozni, ahol az autók nem voltak a hideg, a csapadék és egyéb kedvezőtlen időjárási körülményeknek kitéve. Az első parkolóházak beleolvadtak a környezetbe, úgy néztek ki, mint más épületek, melyeket az emberek tárolásra használtak. Némelyik ilyen „parkolóház” korábban lóistállóként funkcionált.

histoyparkinggarage 
A Dupont garázs körül 1907, a 2000-es blokk M Street NW. (Történelmi Társaság Washington, Dc)


Többszintes parkolóház

Az első többszintes parkolóház 1918-ban, Chicago-ban épült Holabird & Roche építésziroda tervei alapján a Hotel La Salle vendégei számára. A parkolóház néhány háztömbnyire épült a szállodától. A hotel 1976-ban lebontásra került, azonban a parkolóház egészen a 2005-ben történő lebontásáig tovább működött. A helyén 49 emeletes toronyház épült, mely többszintes parkolóháznak is otthont ad.

Az első többszintes parkolóház 1918 
Az autók parkolóházban történő elhelyezésére két különböző ötletet találtak ki. Az egyik egy gépesített technológia volt, és a másik pedig a lehetőség, hogy a járművével mindenki saját maga járhasson ki-be a garázsból. Ez a két különböző ötlet volt felelős a két különböző típusú parkolóház megjelenéséért: a gépesített garázs és a felhajtó rámpás garázs.

Gépesített garázs

A korai parkolóházak idejében a járművek parkoltatását személyzet segítette, az autókat a járművek tulajdonosai helyett ők helyezték el garázsban. Az autó egy szállító tálcára állt, mely egy felvonó segítségével automatikusan egy szabad parkolóhelyre került.

a2005 005 438 1 pigeon hole  6292013041579

Ezek a mechanikus garázsok voltak előfutárai a napjainkban is használt automatizált parkolási rendszereknek. Az ilyen típusú parkolóházak egyetlen dolgot nem tudtak biztosítani a járművezetőknek: a függetlenséget, és a lehetőséget hogy az autójával mindenki saját maga, tetszőleges időben ki- és behajtson a garázsba.

Garázs rámpákkal

A későbbi időkben parkolóházak szintjei között rámpákat építettek, ez lehetővé tette, hogy a járművezető saját maga parkoljon be autójával. A felhajtó rámpák tervezésénél több szempontot is figyelembe kellett venni: nem lehetett túl hosszú, mivel az a parkolóhelyek számának csökkenését okozta volna, de nem lehetett túl rövid és meredek sem, mert így az autó nem lenne képes felhajtani a rámpákon. Az ilyen típusú parkolóházaknak egyetlen hátránya volt: kevesebb autóval lehet parkolni adott területen, mint egy azonos méretű mechanikus garázsban, mivel a közlekedési rámpák több helyet foglaltak. Ez azt jelentette, hogy garázsok hogy elegendő kapacitás érdekében egyre nagyobbak lettek. 

 

dhumyAz  1918-ban tervezett D'Humy rámpa rendszer, mely maximalizálta a parkolóhelyek számát


A rámpák bevezetésének összes hátránya mellett a járművezetők számára nagyon fontos előny volt, hogy az autójukkal saját maguk parkolhattak le.  Így megszűnt a kiszolgáltatottság és a hosszú várakozási idő, amit a járműre várakozással kellett tölteni az autósoknak.

Automata parkolási rendszer (APS)

Az automatizált parkolási rendszer bevezetését két tényező indokolta: az egyre növekvő igény a parkolóhelyekre és a kevés rendelkezésre álló alapterület. A legelső automatizált garázs 1905-ben épült, Rue de Ponthieu Garázs Párizsban. Az emeletes, vasbeton szerkezetű épületben egy belső lift segítségével szállították az autókat felső szintre, ahol a kísérők leparkolták az autókat. Rue de Ponthieu nem volt teljesen automatizált garázs, de sokan úgy vélik itt már fellelhetőek az első automatizált elemek, így az APS előfutárának tekinthető. Technikailag ez egy félautomata parkolóház.

Az automata parkolási rendszer előnye a többemeletes parkolóházakkal szemben a helytakarékosság, mely elsősorban nem közvetlenül a járművekhez köthető:
•    Parkolóhelyek szélessége és mélysége (az egyes parkolóhelyek közötti távolságok) drámaian csökkentek, mivel a járműből történő ki- és beszállás nem a parkolóhelyeknél történik, így nem szükséges az ajtók nyitásához helyet biztosítani.
•    Nincs szükség az autók közlekedéséhez közlekedési sáv, illetve rámpa kialakítására
•   A belmagasság minimalizálható, nincs szükség járdákra, lépcsőkre, illetve a felvonókra mivel nincs gyalogos forgalom (vezetők és utasok) a parkolóban.